Leírás hamarosan...

Athéna és Gabriel

*Lehet, hogy apróság, de nekem sokat jelent. Az biztos, hogy nem fogom levenni jó darabig, talán soha. Meg alapból szeretem az ilyen karkötőket, látszik, hogy már ismer. Hát igen, ő az, aki mindent tud rólam, a legmocskosabb disznóságaim is. De ezt jelenti a szerelem, hogy az összes hibájával együtt elfogadjuk a másikat.
Az autóban ülve mosolyogva hallgattam a beszámolóját. Jó volt hallani, hogy ennyire lelkes és vidám. Örülök, hogy jól érezte magát. Nem is csodálom, hogy sz összes jegy elkelt, hisz sokat hallottam már róluk, hallgattam számokat is, de sajnos élőben még nem hallottam Athénát.
A forgalomra is figyeltem,miközben hallgattam a beszámolót. Mosolyogva pillantottam rá, amikor nekem dőlt. Hiányzott már az ilyen kontaktus vele. És ha bár még semmi nem történt úgy köztünk, mégis azt éreztem, hogy ez a szerelem, nem kell egyből az ágyába mászni.
Csak akkor feszültem meg kicsit, amikor Amszterdamról mesélt. Én is jártam már ott versenyen, szóval tudom mi megy ott. A gondolat, hogy valaki az akaratán kívül bekábszerezi... de gyorsan elhessegettem ezeket a gondolatokat, mert akkor leszek megállíthatatlan, ha megtudom, hogy valaki bántotta. De úgy gondolom, hogy elmondaná, ha valami történt volna.
Viszonylag hamar a házhoz értünk, beálltam az udvarra, aztán a szunyókáló lányra néztem. Elmosolyodva simogattam meg az arcát. Óvatosan másztam ki az autóból, aztán az ő oldalárhoz mentem. Kikapcsoltam az övét és óvatosan a karjaimba véve vittem be a házba, a csomagok ráérnek később is. Lefektettem az ágyba és levettem róla a cipőt meg a kabátot. Mosolyogva néztem le rá és még mindig hihetetlen hogy itt van velem.*

*Nem gondoltam, hogy ennyire kimerít egy vonat út. A kocsiban aludtam el... Arra már nem is emlékeztem hogy mikor érkeztünk meg, csak azt éreztem, hogy már nem mozog semmi. Érzem, hogy néz valaki ezt pedig eléggé utálom, így ki kell, hogy nyissam a szemeimet. Gabrielt pillantom meg először. Kinyújtom érte a kezem, aztán magamra rántom.*
-Nem közöltem még, hogy ha alszom akkor ne nézz, mert felkelek rá?*pislogok rá, majd vigyorogni kezdek.*
-Ha már ilyen ügyesen felhizlaltad magad, remélem a főző tudományod tökéletes, mert örülnék neki, ha valami burkolnivalót összedobnál.*nyomok puszit az orra hegyére, aztán letolom magamról és felülök.*

*Nem tudtam megállni, muszáj volt néznem, hisz olyan sokáig távol volt tőlem. És hát olyan jó volt nézni, ahogy alszik, annyira békés. Aztán azt vettem egyszer csak észre, hogy felnyílnak a szemei. Mosolyogva fogtam meg a kezét, de aztán hirtelen már nem az ágy mellett álltam, hanem rajta feküdtem.*
-Nem életem, még nem közölted. De hát olyan sokáig nem láttalak... *Vigyorodtam el vele együtt. De újabb információ, amit meg kell jegyeznem róla. Mindent tudni akarok róla, amit még nem tudok.
Kérésén elmosolyodtam. Mosolyogva álltam fel mellőle.* -Behozom a cuccaid, aztán összedobok neked valamit. *Kacsintottam rá. Aztán már indultam is. Kocsiból felhoztam neki a csomagjait. Aztán ledobtam magamról a kabátom és a pulóverem. A konyhába körbenéztem mi ehető van, amiből valami finomat tudok készíteni. Feldobtam tésztának vizet. Aztán szósznak valót is összedobtam. Paradicsomszósz, egy kis tegnapi sült hús maradék feldarabolva, fűszerek, egy kis gomba. Mire összefőtt, a tészta is megfőtt. Egy tálba összekevertem az egészet és jól megszórtam reszelt sajttal. Most így hirtelen többre nem futotta. Egy tálcára tettem tányérok és evőeszközök kíséretében. No meg kerestem egy kis jó minőségű vörös bort is. Felegyensúlyoztam a szobába és letettem az éjjeli szekrényre az egészet.* -Többre most nem futotta, de ha gondolod bevásárolok és kapsz majd jobbat is. *Ültem le az ágy szélére és figyeltem őt, bármit is csinált éppen.*